Oldal kiválasztása

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy takaros kis udvar, hol sok-sok állat élt szabad akarata szerint.

Történt egy hideg téli napon, hogy gonoszok elől menekülő kis család tért be a tanyára. Egy öreg parasztember jött elő az ugatásra. Tudta már a kutyák hangjából, hogy ember jár a portán, és a csaholás ritmusa azt is elárulta neki, hogy jó emberek jöttek. Kiment hát, és szép szóval köszöntötte az érkezőket. – Jertek beljebb, otthonom nyitva áll előttetek! – 

A kis család betért a konyhába. Búboskemence ontotta melegét a sarokban, kis asztal állt mellette. Az asztalon kenyér, tiszta víz egy kancsóban, alma egy kosárban.

  • Foglaljatok helyet! Amott a szuszékon találtok egy tál vizet, szappant, törlőkendőt. Frissüljetek föl az út után, telepedjetek le az asztalhoz, és fogyasszatok egészséggel mindenből, amit az asztalon találtok. Ami az enyém, az a tiétek is!
  • Hálásan köszönjük! – mondta a fiatal apa. Üldöznek bennünket, mert nagy kincs van nálunk. A kisfiunkat akarják elpusztítani. Ő a kelő nap sugara, a világ világossága! Nem eshet baja!
  • Nálam biztonságban vagytok! Csobán, az én juhászkutyám széttépi a betolakodót, ha érzi rossz lélek. Benneteket beengedett, és szólt, hogy vendégeim érkeznek.
  • Te érted az állatok nyelvét?
  • Annyi éve élek közöttük, hogy már a gondolataikat is megértem. Ők is az enyémet.

Az ősz apóka elvette sáros cipőiket és tiszta gyolcs-tutyikat adott nekik. Asztalhoz ültek, a kis család falatozni kezdett a kenyérből, almából, és egy pohár finom kútvizet ittak hozzá.

Az apóka feltett egy fazék vizet puliszkának a tűzhelyre.

  • Ha itt lenne az én anyókám, biztos finomabb eledel is kerülne az asztalra, de sajnos már megtért a teremtőhöz, így csak magam éldegélek itt, meg a jószágaim. Majd evés után kimehetünk, megnézhetitek az én családomat: a lovakat, a birkákat, kecskéket, kutyákat.
  • Örömmel megnézzük őket! Isten áldjon, hogy befogadtál bennünket, Apó!
  • A jó embereket mindig szívesen látom! Más meg úgysem jöhet ide, a kutyák nem engednek be senkit, aki rossz szándékkal jönne, a veséjükbe látnak az embereknek.

Elkészült a puliszka, ettek mindnyájan, utána kimentek, megnézték a gazdaságot. Megmutogatták a bubának is a sok szép jószágot. A lovakra sikongatott is örömében. A nagy fekete kancát, Hollót meg is simogatta.

Dolguk végeztével visszatértek a házba. Az apóka ágyat vetett a családnak, nyugodalmas jóéjszakát kívánt, majd mindannyian aludni tértek.

 

a madár