Ki a felebarátom? Ez egy régies szóösszetétel, talán úgy lehet logikusan megközelíteni, hogyha összehasonlítjuk egy létező, ma is használatos szóval, ami ugyancsak kapcsolatot ír le; ilyen szó a feleség.
A feleség, az akivel komolyan gondoljuk, hogy megosztjuk életünket. Esküt teszünk, ami olyan, mint egy kötél: nehezen szakad el.
A felebarát ezek alapján az az ember, akivel komolyan gondoljuk a barátságot, akire számíthatunk, akivel kölcsönösen bízunk egymásban. Ez a barátság tartós, nehezen szakad meg.
Ki a tenmagad? Ez ugyancsak egy nagyon régi szóösszetétel, már nem is használjuk, csak az eredeti Károli féle bibliafordításban találkozunk vele. Az új fordítások annyit közölnek, hogy “magadat”.
Két olyan szó van, amely tartalmazza a ten- szótagot: tenger, Isten. Akik az ókori nyelveket tanulmányozták, úgy fejtették meg, hogy a ten az életet jelenti – legalábbis a Mezopotámiai írástöredékek fordítói szerint. Is, iz, sok mai nyelvben is a forrást jelenti. Isten az élet forrása minden vallásban, hiszen minden élet tőle ered. A darwini fejlődéselmélet szerint a fajok először a tengerekben jelentek meg a földön, itt alakult ki az élet.
Vagyis a tanítás, amit Krisztus Urunk ránk hagyott, valami ilyesmit jelent: Szeresd az igaz barátaidat, mint az életedet.
Azt hiszem, ez egy betartható szabály, ráadásul nem kirekesztő. Hiszen a barátaimnak is vannak igaz barátai, nem csak én velem barátkoznak. Az ő jóbarátaik, ismeretlenül is, nekem is barátaim. Ha a barátság körbeér a világban, kialakul a körkereszt, Isten legősibb jelképe. Síkban olyan, mint egy lapra rajzolt földgömb – középen a tengelye, rá merőlegesen az egyenlítő.
A barátságban nincs kirekesztés. Az élet szeretetében nincs bántás.
Szeresd barátaidat, szeresd az életet!
a madár
Legutóbbi hozzászólások