Oldal kiválasztása

Egy lelki utazáson mentem át a héten. Jó időszakot választottam, mert korábban, amikor fizikailag is hatalmas távolságokat tettem meg, rengeteg eső esett.
Az esőcseppekben a Teremtő Jóisten életvize veszi körül az embert. Minden esőcsepp egy tisztító, jó lélek lakhelye.
Hosszú volt az utazás, hol is kezdjem. Talán egy Woody Allen film kapcsán kikölcsönzött regénynél, amelyből Zsolt, a bátyám idézett. Zsolti olyan élénken tudott mesélni, hogy mindig rávettem, mondja el mit olvas éppen. Sok könyvet azért nem olvastam el, mert tudtam mi fog történni benne. Egy ilyen esemény történt a hetvenes évek végén. Bátyám nagyon röhögött, mert épp egy olyan könyvet olvasott, amin röhögni kell, hisz Apuék is röhögtek rajta, miközben olvasták. Persze, nagyon kíváncsi voltam. Addig nyaggattam Zsoltit, míg felolvasta.

A Miatyánk egy részlete volt, Woody Allen blaszfémikus átiratában: “… mert tiéd az Ország, a hatalom, és a dicsőség …. jó állás, ne b@szd el!” Röhögés. Bátyám kilenc éves lehetett, én kb. hat. Negyven év telt el. Negyven éve összeszorul a gyomrom, hogy ne rontsam el a legszentebb imát, a Miatyánkot, mert mindig hozzáteszem az ominózus mondatot magamban. Nem tudok szabadulni tőle, beégett. Egy időben belekarmoltam a kezembe, vagy legalábbis annyira szorítottam ujjaimat, hogy fájdalmat okozzak magamnak. Egy ideje nem imádkozom a Miatyánkot, pedig hiszek Istenben, mélyen. Valamilyen szinten mindig is bennem élt. Nem kellett senki segítsége, hogy halljam hangját. Nem kellett semmilyen írott ima, hogy érintkezzek a bennem élővel, mégis, amikor együtt vagyok másokkal, vagy csak úgy, mivel az emberek így imádkoznak, elkezdem az Úr imádságát, kétesélyes mi lesz a vége bennem.
Mit mondunk, teszünk – ártunk vagy építünk -, ha belegondolok, lehet igazat kell adnom a buddhistáknak, hogy legjobb lenne semmit sem teremteni, semmit sem mondani, mert akkor nem ártunk, és így jutunk el az üdvösségbe, a nirvánába.
De mi van, ha Woody Allen nem egy nihilista gՁci, hanem igenis géniusz, magyarul egy zseni?
Ki az az Amon, vagy Amen, akié az ország, a hatalom és a dicsőség?

Rákerestem a Wikipedián és kiderült, hogy egy egyiptomi istenség, mégpedig az, aki el van rejtve. Azt már egy korábbi írásomban taglaltam, hogy a sumér nyelv szerint az Úr egyetlen istenséget dugott el a mélységbe: UR – DUG = ördög, szóval nem lepődtem meg teljesen, azért mégis sokkolt a dolog, hogy a Yahoo képtalálatok egy gyíktestű ördögi figurát dobtak ki, ami egy emberi koponyán áll. Álljon itt a képernyőfotó bizonyságul, hogy más is le tudja ellenőrizni meglepő felfedezésemet.

Hoppá! Lehet, hogy közel kétezer éve a hívek a legszentebb imádságban egy démoni alakhoz intézték imájukat?
Nem hinném, mégpedig azért, mert ártatlan, tiszta lelkű emberekről van szó, és ha be is csapták őket, az ő szívük tiszta marad.
A Jóisten van olyan bölcs, hogy így is megérti a tiszta kérést. Volt egy kicsit bugyuta, mégis imádnivaló televíziós vetélkedő a nyolcvanas években Rózsa György vezetésével. Kapcsoltam volt a címe. A műsorvezető elhíresült mondása most is itt cseng a fülemben: ezt a választ még elfogadom!
Az élet teremtője van annyira elfogadó, mint Rózsa Gyuri volt.
De ha ezzel nem győztem volna meg mindenkit, képzeljük el a kutyát. A kutya ugyebár nem tud emberi nyelven, egy idő után mégis megtanul bizonyos kifejezéseket. Ha például azt mondják neki, hogy – Bodri, a kurva anyád! -, a kutya bűntudatos arccal bemegy a helyére. A kutya nem tudja, hogy igen csúnyát mondtak neki, amiért leharaphatná a gazdája kezét, hanem csak azt érzi, hogy valami miatt mérges az általa imádott személy, ezért inkább visszahúzódik a biztonságba.
A Jóisten mindig itt van velünk. Mindegy, hogy mit mondunk, milyen nyelven, ha a mögötte levő gondolat tiszta, akkor tudja, hogy segítenie kell.
Annyi emberöltő óta mondjuk, hogy Ámen, olyan lett, mint a pont a mondat végén, maradjon hát az, amivé mi emberek tettük. Legyen egyenértékű a két legerősebb szóval, amivel ugyanúgy be lehetne fejezni az Úr imádságát: kérlek szépen!
Ez a két szó el is juttatott bennünket az írásom végére, a cím második részéhez, a megbocsátáshoz.
Ezennel megbocsátok Woody Allennek és az illuminátusoknak, akik a nikaiai zsinaton meg utána kigyomlálták az őskeresztény értékeket, és a zsoltárok, imádságok végére odabiggyesztettek valami kis átkot, bűntudat morzsát, fenyegetést. Legyetek boldogok! Én az élet forrása, a Jóisten előtt leborulok, szeretem őt, és tisztelettel kérem, hogy lakozzon bennem, ha méltónak talál rá – és lelkem egészségre lel.

a madár