Oldal kiválasztása

Amikor a patak vagy folyó vízeséshez közelít, először lelassul, utána felgyorsul. Mielőtt alábukna, kicsit olyan, mintha egy helyben forgatná a vizet, azután beszippantja és innen már nincs visszaút: bármi kerül oda, akármit is tesz – ellenáll vagy kapálózik -, irgalmatlanul alázúdul a mélybe. Gyönyörű látvány amúgy, ahogy a víztömeg harsogva belezúdul a pár méterrel odébb már nyugodt víztükörbe!

Ha süt a nap, a fény megtörik a párán, és szivárványszínűre festi két oldalt a szakadékot, vagy lent, a habzó, tajtékzó zubogót.

A vízesésről az égi megfelelője, a Vízöntő csillagkép jut eszembe. A csillagjegy január huszadikán váltja a Bakot. Érdekes módon ez a nap, most különösen fontos szerepet kapott a világban: ekkor iktatják be hivatalosan az új amerikai elnököt. A mostani események, olyan fordulatokat hoznak nap, mint nap, hogy csak kapkodom a fejemet. 80 millió ember egy elnök további vezetését várja, nyolcvan millióan meg azt várják, hogy leköszönjön végre. Akkora tömeg ez, mint mondjuk a Niagara vízesés, Amerika egyik jelképe. Mivel nem ott élek, csupán egyetlen vágyam van, hogy kiderüljön az igazság és végre megnyugodjanak az emberek. Innen Magyarországról nézve nagyon távoli, mégis, ha a 2008-as válság begyűrüzésére gondolunk, igen közeli az egész.

Vannak furcsa dolgok. Egy második politikai barackot akarnak nyomni Trump elnök fejére hat nappal azelőtt, hogy úgyis mennie kellene. Ha egy rendben lezajló választás történt volna, most attól lenne hangos minden, hogy a vén trotty hadd ugasson, jövő héten már csak emléklap lesz. De valami bűzlik. Pár nappal a vég előtt már nem szokás blöffölni, pláne nem, ha azt kockáztatja az ember, hogy ezért börtönbe kerülhet, de legalább is lehúzhatja a vécén az eddig elért eredményeit.

Őszintén szólva akkor lennék a legnyugodtabb, ha kiírnának egy új, hagyományos, papír alapú választást. Abból kiderülne feketén-fehéren, hogy mit akarnak az emberek. Ez a nagy gépesítés most visszafelé sült el.

A mostani őrült események eszembe juttatnak egy időszakot, amikor mindent feladtam egy személy miatt. Otthagytam a munkahelyemet, az otthonomat, a kutyámat, a hazámat, mindent. Sokat szenvedtem, fogytam húsz kilót, leborotváltam a hajamat (életemben először). Amikor megláttak a nyelviskolában, nem adtak órát, és sajnáltak, mert azt hitték végső stádiumos rákos vagyok. Nem az voltam, hanem hülye. Egy dolgot akartam már csak, hogy megtudjam az igazságot. Hallani akartam annak a személynek a szájából, akiért mindenről lemondtam, hogy mit akar. Mást akart. Én meg túlságosan szerettem és tiszteltem ahhoz, hogy ne fogadjam el az akaratát, hát búcsút mondtam neki, és újraépítettem az életemet.

Gyönyörű családom, otthonom, kutyáim, lovaim, kecskéim, birkáim vannak. Szép földem, csodás növényekkel. Életem legjobb munkahelye a mostani. Amiről akkor lemondtam, busásan megtérült.

Remélem Amerika is megnyeri azt, ami nekem kijutott: az igazságot és utána az újjáépülést.

Szeretném, ha tiszta víz kerülne a pohárba! A Vízöntő már itt dübörög, már hallatszik a zúgás. Hadd zubogjon hát!

 

a madár