Oldal kiválasztása

Pio atya Magyarországról szóló próféciája:

“Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenve­dés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberi­ségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őr­angyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes len­ne erősebben kérniük hathatós oltalmát orszá­gukra!”

(Lejegyezte Pio atya)

Forrás: MARANA THA újság. 2009.

 

Kínában éltem, amikor először olvastam a próféciát, nagyon megfogott. Gondolkodtam, hogy vajon megérem-e, mert nagyon szeretném látni, hogy Magyarország újra a régi méltóságában tündököljön.

Egy időre elfeledtem, aztán újra megkerestem. Eleinte csúfondáros gondolatok is cikáztak a fejemben: csak nehogy valami balfácánt küldjön az ég!

A pedagógus tüntetések idején 2016-ban megint elém került valahogy a fenti szöveg. Akkor, valahogy személyesebbnek kezdtem érezni, mintha köze lenne hozzám. Keserédes szájjal akkor ezt mondtam magamban, egy városligeti sétám során: biztos a sültgalamb ez a madár, mert annyi szájtátó ember van, mindenki csak vár.

Tavaly felpörgettem az írást. Decemberben már úgy írtam alá minden szösszenetet, hogy a madár. Rájöttem, ha akarok valamit, akkor tenni is kell érte. Kicsit olyan voltam, mint Frodó a Gyűrűk Urában: – Elviszem a gyűrűt Mordorba, bár nem tudom az utat!

Hogy jött ez a gondolat? Feltettem pár kérdést magamnak. Először is, hogy milyen madár jöhet? A lélek madara.

Szüleim engem Csongor Lehelnek kereszteltek: Ebből a Csongor sólyom, sas jelentéssel bír, a Lehel azt jelenti lélek. Kopasz vagyok, sas a nevem. Az Amerikai Egyesült Államok jelképe a kopasz sas, vagy fehérfejű rétisas. Ez a gyönyörű madár a szabadság, testvériség, egyenlőség jelképe. Az egyik legerősebb totemállat. Nevem és külsőm alapján elmondható, hogy én vagyok a kopasz sas.

Ráadásul egész életemben szabad lélek voltam, ezért is juthattam el tanítani öt országba, két kontinens átrepülésével.

Mit kell tenni a madárnak? Mi a legfontosabb feladat? – kérdeztem magamtól.

Tanítani. Krisztus urunk is tanított, a kenyér és a cirkusz, csak az akkori emberek ostobaságának köszönhető, de akkoriban ez volt a divat.

Mivel már huszonhét éve tanítok, elmondható, hogy ebben van a legnagyobb tapasztalatom. Hogy jól csinálom-e, azt csak a tanítványaim tudnák megmondani.

Mi a tananyag?

Az elsajátítani váró tananyag az élet. Az alapoktól a beavatottak tudásszintjéig; magyarul el kell, juttassam az embereket A-ból B-be.

Csak ennyi? Nem, még ott a C is, a cél. Mi a cél? Az arany középút megtalálása.

Mi az arany középút? Erről már írtam. Se nem rossz és bűnös, se nem túláradóan jó és magasztos. Itt, ebben a világban a mindenki által elfogadható, szerethető jó élet.

Természetesen azt már tudom, hogy a tudatlanság terhe nagy. Sokan vannak A-ban, kevesen B-ben, és jómagam is csak álmodozom a C-ről.

Elkél a segítség, sőt nagyon szépen kérek mindenkit, ha tud, segítse a munkámat. Hogyan segíthetsz? A tudás továbbadásával. Ez kétféle képpen érhető el. Szájról szájra – mondjátok el élő szóban. Írásos úton – osszátok meg az írásaimat.

Amikor tízen megosztották a Feladat című írást, az kétezerhétszáz emberhez jutott el. Minél többen osztjátok, annál több ember juthat el A-ból B-be.

Ha rajtatok keresztül jut el más emberekhez az ismeret, az sokkal jobb, mint hogyha én fizetett közönséghez próbálnám eljuttatni, mert a ti barátaitokért ti magatok vagytok a szavatosság. Ők a felebarátaitok.

Ha más vállalná a madár szerepét, szívesen átadom. Mellesleg lehettek fecskék mind, és együtt meghozzuk a kikeletet.

Kérlek szépen segítsetek. A kalitka már körülöttünk van, erre az oltást mondják megoldásnak, szerintem nem jövünk ki a megfélemlítés ketrecéből egy oltással.

Szerintem a megoldás a tudás, a gondolat felszabadítása lenne. Aki egyet ért, tartson velem!

 

a madár