Oldal kiválasztása

Párhuzamos valóságok

 

Nem sci-fi írás következik. Munkahelyekről, településekről, országokról, utazásról lesz szó.

2016-ban mindent fel kellett adnom, mert belekeveredtem egy átpolitizálódott pedagógus tüntetésbe. Budapest bezárt táblát fordított a nevemnek, egy borsodi falucskáig vezetett az utam, hogy tovább taníthassak. Nagy mellényem volt eleinte, aztán rá kellett jönnöm, hogy én tanulhatok a kollégáimtól, de sokat. Pedig volt, aki egész életét abban a faluban élte, dolgozta végig. Mégis többet tudtak a tanításról, mint én a nagyvilági figura, aki már helyt állt több országban.

Kemény leckét kaptam az anyanyelvemből. Megtanították, hogy a pesti szókimondás, trágár beszéd nem méltó a tanításhoz. Egy ideig ágáltam, hogy egy-két csúnya szó csak oldja a légkört, de be kellett látnom, hogy teljesen igazuk van.

Azt is megtanultam Zsuzsától, hogy úgy kell dolgozni, hogy ne fájjon. Hány világfájdalmas ember rontja a levegőt különböző helyeken, nem kell annyit vállalni, hogy az ember beleszakadjon, és egyből nem fáj a munka. Meg kell tanulni elengedni a reménytelen helyzeteket. A sok újrakezdés ezt szintén megerősítette bennem. Könnyebb lemondani valamiről, mint addig tartani, míg rámegy az egészségem, annyit nem ér semmi.

Van a kutya kötelesség falun, azt viszont tőlem tanulták meg, hogy már nem divat ez a kifejezés, ezért kár erőltetni. Jobb a mérlegelés, és a szabad választás. Utána pedig legyen a szónak ereje, amit mérlegelés után vállal az ember, azt addig csinálja végig, amíg biztonságosan abba nem lehet hagyni. Persze, ha abba kell hagyni. Viszont ne kezdje újra, amíg ki nem pihente magát.

Most éppen pihenek, mert fát hordtam egyik helyről a másikra, hogy helyet szabadítsak fel a kinti tűzifának. 

Tegnap utaztunk. Meglátogattuk a szeretteinket. Jó időnként kimozdulni, mert látjuk, hogy velünk párhuzamosan, hogyan élnek az emberek. Melyik faluban vegyül kolbász illat a kéményen kibuggyanó füst mellé. Hol állt meg éppen egy autó, hol van leeresztve a redőny, mert már alszanak. Szeretem látni, hogy máshol is zajlik az élet.

Régebben volt idő, amikor sokat utaztam. A legtöbb repülőutam egy évben 7 repülés és ötvenezer kilométer volt. Igaz egyszer ennyit tettem meg autóval egy esztendő alatt.

Jó más országokat látni. Kínában, a betonrengetegben szürkék a szarkák. Nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt, amennyit a huszadik századi urbanizáció jelent, egy madárfaj teljes ruhakollekciót cserél. De az állatok is változnak, nem csak az emberek, persze a növények úgyszintén.

Régen juhar és tölgy, esetleg jegenyenyár voltak a gyakori növények az utak szélén, mostanság inkább akác van mindenfele, meg olajfűz. Igaz a klíma is változóban van. Mostanság a görögkatolikus karácsony és újév van télen. Most vannak a fagyok, mostanság havas a táj.

Léptünk egy órát a világ kalendáriumában.

De térjünk vissza a munkahelyekhez. Kedves rokonunk váltana, és ez fejtörést okoz nekünk. Mit tehet az ember közel ötven évesen, ha kín bejárni a munkahelyére huszonkét év után. Se kihivás, se változás, csak a kopó körülmények. Van idő, amikor az embernek elnézik a változtatást, ez a húszas éveket jelenti leginkább. A későn érőknek elnézik még harmincegynéhány évesen is. De negyven fölött már mit akar az ember, tartja a sztereotípia.

Ötvenévesen meg örüljön a reggeli kávénak, és ne akarjon újat, vagy kapuzárási szindrómában szenved?

A legtöbb kisfőnök harminc év körüli, mit akar egy húsz évvel idősebb beosztottnak menni ilyen helyre. Nem is értené miről beszélnek, hiszen nem csak a szakkifejezések másak egy új területen, de még a szleng is változott, úgyhogy tényleg csak kapkodja a fejét, aki nem naprakész a pesti argóban.

Pedig huszonévesen az ember nem tudja mit akar, csak kísérletezik. Aki ötvenévesen új dologba kezdene, ott már nyomós érvek kerültek latba, az nem egy kósza gondolat, hanem olyan erő, ami hegyeket mozgat meg. Bárcsak lennének nyitottabbak a munkahelyek a középkorú korosztály irányába is. Én szerencsés vagyok, mert az irányban képetzem magam az utóbbi időben, ami felé részben váltani szeretnék: a földművelés irányába. 

Aranykalászos gazda, majd méhész tanfolyam egy éven belül. Így szépen lassan megtanulom, amit egy átlag paraszt tudott a nagyszüleim idejében. Nem tehetek róla, hogy az az ismeret vonz, ami kell az önálló élethez. A pedagógiában már nem okoz fizikai élvezetet, ha egy tanfolyamon megtanítanak öt, angolból átvett és általában rosszul lefordított idegen szó, amivel summázni lehet egy harminc órás továbbképzést. Ráadásul egy fokkal sem leszek tőle jobb tanár. Ha a tanítási repertoáron szeretnék javítani, el kell mennem egy szegregációval küzdő iskolába, és ott megtanuljam, hogyan is kell tanítani egy csoporton belül a mélyszegénységben élő gyereket a külföldön dolgozó milliomos csemetéjével. Az kihívás, pár idegen szó nem az.

Ennyi fért bele a párhuzamos valóságok témájába ma. Élet van otthon is, egyik munkahelyen, meg a másikon is. Más korosztályok, más-más dolgokat fogalmaznak meg. Országon belül is hatalmas különbségek vannak.

A madár