Oldal kiválasztása

Bárányszegen találkoztunk egy vörös-fehér tarka kismacskával, ami megmutatta, hogy egy cicának igenis több élete van. Egy helybéli kóbor kutya a szemünk láttára ropogtatta össze és rázta meg. Elzavartam a kutyát, fogtam a szegény cicát és vagy száz méterrel arrébb betettem egy tujabokor alá. Közben a gyerekek bömbölteg, mert sajnálták a macskát. Egy héttel később, ugyanaz a macskakölyök, majdnem ugyanott, ahol a kutya elkapta, odasöndörödik elénk. Láthatólag semmi baja. Szóval a cicák tényleg fel tudnak támadni, vagy a kutya nem végzett elég hatékony munkát? Persze mindkét lehetőség kézenfekvő.

 

Manapság úgy gondolom, hogy nemcsak a macskáknak van kilenc életük, hanem minden élőlénynek, az embert is beleértve.

Valahogy úgy kell elképzelni, hogy van egy örök és sérthetetlen részünk, a lélek, és ez ölt más és más testet, mintha csak átöltözne időnként.

 

A természetet elnézegetve, mindenben van egyfajta rendszer, szimmetria, vagy valami minta. Márpedig, ha így van, akkor nem elég, hogy minden embernek kilenc teste van az évszázadok, évezredek során, de a tudatos, vagyis kilencedik életéig, amikor már csak egy tiszteletkört kell futni, egyenlő számú férfi és női testben születik újjá, vagyis négyszer férfi, négyszer nő, így van ideje kipróbálni, hogy melyik bőrben akarja letudni azt az életet, amelyben apránként visszatér minden emléke, szép lassan összeáll a kép, és mindent megért.

 

Nem csoda, hogy sokan itt a vége felé, a huszonegyedik században nem érzik otthon magukat a bőrükben, és nemet akarnak váltani. Igaz ebbe a politika és a Netflix is durván beleszól. Pedig, ha a megvilágosodást választanák, rájönnének, hogy mindez megadatott vagy meg fog adatni nekik, csak élni kéne az életüket ott és akkor, amit éppen kaptak.

Csak nehéz elfogadni egyeseknek azt az alapvető játékszabályt, hogy élet közben ne cseréljenek játékost.

 

Egyesek mégis megteszik, hiába az a játékos egy tákolmány az eredetihez képest, és képesek milliókat elszórni, hogy egy bőrcső most kifelé lógjon, vagy befelé türemkedjék.

Ő dolguk, a lényegen nem sokat változtat, ugyanis a kromoszómáik nem változnak.

A gondolkodást kellene fejleszteni, de az macerás, sokkal egyszerűbb kidobni egy adag pénzt és átférceltetni magukat. A környezetük majd megszokja az új külsőt meg az új ruhákat.

Bizony megszokjuk, bár ott lenne a felismerés ajándéka is, hogy az álmok nem mindig csak bolond történeteket tartalmaznak, hanem vissza is tudnak röpíteni a múltba, sőt, magasabb szinteken még a jövőt is fel tudják tárni, mert amikor épp nincs teste a fejlett lélek nem függ a tértől és az időtől. Ott terem ahol akar, hisz így tudja kiválasztani hol és mikor, kinek a gyermekeiként akar megszületni. Jó, nem mindig ő dönt. Egy-egy nagy vétek-bukás után vissza is lehet kerülni, sőt, véleményem szerint újra lehet járni egy életet, innen jönnek a deja vu érzések, hiszen a bukásig már vannak emlékei, azért, hogy ne kelljen újra megtennie, amit előzőleg elrontott. Az élet mindig ad lehetőséget.

 

A lehetőség a csoda, amit oly sokan várnak és közben lehet el is mulasztanak, pedig a lehetőség mindig adott, csak fel kell ismerni és élni vele.

 

a madár