Oldal kiválasztása

Illustration of two people with different thoughts and emotions

Évtizedekig az akaratom vezérelt. Azt tettem, amit akartam. Nagy dolgokat megvalósítottam, szó se róla. Sok helyre eljutottam, de valahogy belefáradtam. 

Az utóbbi pár hétben inkább az érzéseimre hallgatok. Sőt, ha nincs kedvem valamihez, akkor nem erőltetem, csak elindulok, és hagyom, hogy megcsináljam amit kell. Furcsa mennyivel kevesebb energia kell ahhoz, amit nem akaratból tesz az ember, hanem csak engedi, hogy megtörténjen. Akarattal, még az elemekkel is meg kell küzdeni. Ha az izmokra bízom, hogy tegyék amit kell, akkor gazdaságosabban működnek. Így több időm van megfigyelni az eseményeket.

Eddig elterveztem, hogy milyen sorrendben etetem az állatokat, kinek mennyit adok. Most csak pakolom és viszem, lehet nem is abban a sorrendben, mint eddig. A kecskék ma hamarabb kaptak, mint a kislovak, és gyorsabban végeztem. Az akarat, amilyen nagy úrnak gondoljuk, nem is biztos, hogy olyan nagy segítség. Olyan, mint egy lassú főnök, aki komótosan mondja meg mit hogyan kell csinálni. A szív ezzel szemben visz előre, nem kerít nagy feneket a dolgoknak. Eljött az idő, hogy az akaratom hátrébb került a ranglétrán, megelőzte az észlelés és az érzés.

 

a madár