Oldal kiválasztása

Valami furcsa érzés ült meg az utóbbi időben. Nem tudtam megfogalmazni mi az, most végre leesett. Ma, hogy elindult a Super Bowl rájöttem: nézők vagyunk. Már nem játszunk. Illetve, másképp, mint eddig.

Múlt héten beszélgettem egy hasonlóan gondolkodó barátommal, szóba került egy nyolcvanas évekbeli reklám. A reklámban tehénlepényt mutattak fél percig, egy PR cég finanszírozta, és a nézők szokásait mérték vele.

 Eleinte mindenki felháborodott, megindult a panaszáradat, aztán pert indítottak a médiavállalat ellen, hogy micsoda felháborító egy reklámot sugároznak. Aztán levették a műsorról, ami után ugyanezek a folyamatok indultak be: miért vették le, mit szórakoznak az emberekkel, panasz, per.

A hetvenes, nyolcvanas években még durván mentek a PR kísérletek. Vajon manapság nem folynak ilyesmik? Szerintem igen, csak annyira széleskörű a csatornarendszer, hogy nem vesszük észre.

Alternatív hírforrások már egy ideje bizonygatják, hogy a világjárvány laboratóriumból szabadult el. Egy elit kör vezeti orránál fogva az embereket és ítéli őket házi őrizetre. Régen ilyesmiért, sőt csak pletykáért is, az emberek az utcákra mentek tüntetni. Most mindenki vár, és néz. Persze jogosan, mert az álhíroldalak ugyebár álhíreket terjesztenek. Hogy a másik oldal meg azt szajkózza: maradj otthon, rettegj, állj be a sorba, megint meghaltak ennyien, nem ad alapot a felháborodásra.

A közöny kézzelfogható. A világ egy műsorrá változott. Legjobb, ha nézzük. 

A gyerekeken látni leginkább a változást – ők érzékenyebbek, mint a felnőttek. Nincs olyan, hogy kiszámítható legyen a viselkedésük. Korábban elég volt szelídnek lenni, és megszelídültek. Mostanság teljesen váratlanul izgágák, és nem hatja meg őket semmi. Mintha valami parancs szólna a fejükben, hogy legyenek hisztisek, lázadjanak, mérgelődjenek, elégedetlenkedjenek.

Mi van, ha tényleg szól valami, lehet ők érzik, ami az éterben van, mi idősebbek meg már belefásultunk. Lehet van valami a levegőben, ami lázít, és nehéz már lecsillapítani. Olyasvalami, mint a tehénlepény a PR kísérletben. De mi megszoktuk, hogy nézők vagyunk, és legfeljebb kattintgatunk a gombokon, hogy valami jobb műsort lássunk. A gyerekek viszont játszanának. Vajon mi a jobb: nézőnek, vagy játékosnak lenni?

Labdába rúgunk még valaha?

Ha kísérlet részesei vagyunk, akkor a legjobbat azzal tesszük, ha nem veszünk részt benne. Szórakozzanak mással! Viszont a gyerekeket nem kellene kitenni ennek. Jó lenne, ha ismét hatna rájuk a szép szó. Eddig az mindent megoldott, manapság meg csukott fülekre talál.

Csak a szemek vannak nyitva. Nézünk, mint a moziban. A játék meg megy.

 

a madár