Oldal kiválasztása

Hamarosan jön az angolszász gyökerű szerelmesek napja. Ha visszaemlékszem gyerekkoromra, igazi szerelmes fiú voltam. Mindig tetszett valaki, akibe beleszerettem. Természetesen ez olyan volt, mint amikor valaki szeretne egy kutyát, egy új játékot, valamit, amit meg lehet érinteni, lehet vele játszani. Gyerekkoromban igazi kis akarnok voltam édesanyám történetei alapján. Volt egy szavam “akapom”, ami az akarom és a kapom ötvözete volt, ezt egyéves koromban naponta mindenre el tudtam sütni. Mindent akartam. Kis számító voltam. A szerelemben amúgy nem voltam olyan szerencsés, mert túl sokat akartam. Valószínűleg ez volt a hiba. Sokat kellett várnom, hogy egyszer csak megtaláljam az igazit. Nem akartam semmit, csak láttam valakit, akit régebbről ismertem, és hagytam, hogy a szívem vezessen. EGy röpke időre együtt lehettünk, hogy utána elutazzak a világ túlsó felére, és időeltolódással várjam, hogy hazaérjen a munkából, hogy Skype-on beszélhessünk. Még játszottunk is valami nagyon egyszerű online játékokkal, amiket a Kínai Nagy Tűzfal megengedett. Ebben a rohanó, anyagias világban ő várt rám, és jött minden nap. Pokoli nehéz volt a távolságot legyőzni, de a szívünknek sikerült.

Mikor hazajöttem, végre együtt lehettünk, és tudtam most már sehova nem megyek nélküle. És a nagy Ő jött velem, követett mindenhova. Nem szereti a változást, hisz igazi otthon teremtő, de kétévente mégis feladott mindent, mert óriásikat fordult a sorsom, míg végre mostanra lecsillapodtam, és úgy érzem révbe értem.

A szerelmem velem volt a nehézségekben, a szükségben. Volt olyan, hogy arra értünk haza Bárányszegre, hogy a hőmérő mínusz 23 celsius fokot mutatott, este tíz óra volt, és nem volt vizünk, mert megtelt a hidrofor. Ő, miután begyújtottam, szépen elkezdett mesélni, énekelni a gyerkőcünknek, mert a másik pocakban volt, vacsorát varázsolt, én meg közben a tőle ajándékba kapott fejlámpa biztos fényénél lementem az aknába, kiszereltem a házi vízművet és szétszedtem. Kézzel kimeregettem belőle a tíz kilónyi iszapot, összeraktam, és feltöltöttem újra. Mire megvacsoráztunk, már otthonos meleg volt, és jólesően zuhanyoztunk le utána. Nem borult ki, mindig csak teszi a dolgát, én meg szépen megteremtem amit kell, hogy megvalósítsuk, amit megálmodunk. Most már tudom mi a szerelem. Nem a vágy, hogy birtokoljak egy szép nőt, hanem a szív soha nem szűnő lüktetése, ami egyben tart két embert, hogy éljék az álmaikat.

Nekem megadatott az igaz szerelem. Boldog ember vagyok!

 

a madár