Oldal kiválasztása

 

Amióta itt a jóidő, nehezebben ülök le írni. Most nem a szobából bámulom a tájat, és sebtiben körbe rohanok etetni-itatni kétszer, mint a makk ász évszakában. Annyi dolog van kint, és szerencsére hosszabbodnak a nappalok, így inkább teszek-veszek, mint elmélkedem.

Úgy vettem észre egyre többen unták már meg a várakozást, és lépnének a tettek mezejére.

Az asztrológusok már egy ideje belengették, hogy a halak világkorszaka leáldozott, és a vízöntő hullámai nyaldossák a küszöböt. Amikor először hallottam, hogy most a hullámoké lesz a főszerep, a rádió, internet, vagy a mikrohullámú sütő jutottak eszembe. Bevallom, nem gondoltam, hogy Covid hullámokkal indít az új világkorszak, pedig most a csapból is ez folyik.

Múlt hétvégén elindult egy engedetlenségi hullám. Akiknek elegük lett a maszkviselésből, összegyűltek a Hősök terén, hogy megmondják a magukét.

A válásom jutott róla az eszembe. Eljön a pont, amikor az ember nem törődik semmivel és senkivel, csak szabadulni akar. Ezt a fordulatot érezni a levegőben. Sokan tesznek a hullámokra, a korlátozásokra és szabadulni akarnak. Pedig veszteség nélkül nincs szabadulás. Vagy lemondanak mindenről, mint én tettem, és rábízzák az életüket a gondviselésre, vagy csúnya csetepatéba kezdenek. Aki azt hiszi a szabadságot ingyen adják, az naiv. Nagy árat kell fizetni érte. Vagy haladni kell az árral, hordani a maszkot null-huszonnégyben, oltatni, és úgyis odajut az élet, ahová kell. Én már rájöttem, hogy energiáim végesek, ezért fölöslegesen nem fogok küzdeni. Főleg olyankor, amikor nyilvánvaló, hogy a hullám nem itt kezdődött, Magyarországon csak hömpölyög egy kicsit, ráadásul, mint az árhullám, szépen el is vonul. Van gát, süt a nap, pár hét és elapad, mármint az áradás. Aztán marad a sár, meg a szúnyogok. 

Gyermekkoromban szerettem nézni, ahogy a megáradt Körös alázubog a gáton. Igaz, időnként felpüffedt vízbefúlt állatokat is vitt a folyó – volt benne disznó, kutya, sőt egyszer bivaly is. Viszont rendszeresen tele volt a folyó gumilabdákkal. A zúgókban alámerültek, majd a felhajtóerő kidobta őket. Ezt a látványt szerettem. A gumilabdákkal nem bírtak a hullámok. 

Ha olyan lennék, mint egy gumilabda, hogy hagynám hadd sodorjon, vigyen a víz, akkor nem kell csinálnom semmit. A hullám elvonul, én meg megyek, ahová kell. Persze, nem vagyok gumilabda. Mellesleg van dogom elég. Amin nem tudok változtatni, azt elfogadom, bár nem biztos részt is veszek benne. Kicsit olyan vagyok, mint a parasztember, aki a röghöz kötötte létét. Jönnek-mennek az emberek, ez ezt mondja, az amazt. Fújnak a szelek erről, amarról. A paraszt meg megy, műveli a földet. Ha fú a szél, felhajtja a gallért. De nem kezd el csapkodni, mert attól nem fog semmi változni.

 

a madár