Oldal kiválasztása

Ma végre elmondhatom, hogy kaszáltam a gombát. A hátsókertet próbálom gyomtalanítani, hagyományosan. Fenem a kaszát, vágom a laboda meg a paréj vastag fás szárát. Az akác csutakoknál vigyázok, el ne törjön a kasza. Az egyik ilyen tuskón egyszer csak megláttam egy szép csokor laskagombát. Fiatalok voltak, hívogatók – szedj le… Nézem a zsebeimet, nincs nálam a bicskám. Tiszta nadrágot vettem, még nem tettem bele. Tépni nem akartam, maradjon meg a tönk, hátha terem még rajta. Hát ott a kasza. Meglendítem, és egy szép köríves vágással körbemetélem a gombákat. Mind leesett. Felszedtem hát őket, és már vittem is befelé a házba. Csupa mosoly lehettem. Idén ősszel ez az első gombaszedésem.

Reggel nem akaródzott kimenni. Köd is volt egy kicsi, pára, nyúlós-nedves minden. A szőlőbe akartam menni, de inkább úgy döntöttem maradok. Rendbeszedem hátul a kecskék régi helyét.

Először damilossal próbálkoztam, de szaggatta a száraz kóró, csak a bosszúság volt vele. Elő a régi acélt, nekimegyek azzal, viszi.

Még Gödöllőn laktam, amikor először kaszát vettem a kezembe. Megkívántam. Vettem is egy gyerek mérető 65-öst. Nem értettem én hozzá, de valahogy tetszett a mozdulat, hát csináltam. Mikor Bárányszegre költöztünk, ott találtam egy 110-est, a János bácsiét. Na azzal kínlódás volt, beleakadt mindenbe a hegye. De jó volt fenni, a szomszéd meg is jegyezte – De szép is a vidéki élet, az ember kaszasurrogásra ébred.

Ott nagyon sokat kaszáltam, minden nap. A helybéliek nevették, mert csak saraboltam, nem vágtam valami szépen. Hiába no, a szerszám tanított, nem egy öreg, aki gyerekkora óta dolgozik vele. Mikor Egerbe költöztünk, eleinte nem volt rá szükség, mert amíg a kecskék ki nem irtották hátul a kökényerdőt, nem volt gondom zöldre. Azután előkerült. Jártam az oldalt, fél kilométeres körzetben mindenhol vágtam a gazt. Idén egyszer kaszáltam úgy igazán. Apósommal ketten vágtuk a rendet, mint régen a parasztok. Az én kaszámnak rossz volt a dőlése, ezért csak saraboltam. Elkértem az övét, azzal olyan könnyedén ment, öröm volt vágni vele. Ráálltam az enyémre és visszagörbítettem annyira, hogy jó legyen a szög a kasza és a nyél között, lemásoltam a másik dőlésszögét. Azóta szépen viszi a füvet. Elégedett vagyok vele. Eszembe jutott, hogy ezzel a hagyományos módszerrel a szőlőben is meg tudom majd oldani a gyomtalanítást metszés előtt. Végigmegyek a soron, a rendet áthúzom az egyik útra, aztán mehet a metszés. Most már van kedvem hozzá. Eddig nem tudtam, hogy fogjak hozzá. A kasza megsúgta nekem a választ. Szeretem a kaszát!