Mire jó ez?

 

Ha nem tudod hasznos-e

amit csinálsz, érted-e

Mire jó ez, kérdezed

Karbafonod két kezed.

 

Nincs haszna, senki sem

fizeti, a kutyát sem

érdekli. Akkor minek csináljam?

Hagyjál! Légy elnéző irántam!

 

Hiába papolsz, hogy egyszer majd …

nekem most legyen értelme.

Nem vagyok siketfajd.

Legyen más sérelme.

 

Ezt mondja a diák, nem érti

nem teszi. Szerintünk a

hiszékeny szülő, szárnya 

alá veszi. nő legyen vagy férfi.

 

Igaza van a diáknak

hisz látja szüleit. Ők

sem használnak mindent.

Ilyet tőle sem várnak.

 

Mit fizetnek meg az emberek?

Azt, amiért éveket tanulsz?

Lediplomázol, éjszakázol,

hiába vár rád a gyerek…

 

Aztán a bankban, azt mondják

vicc ez a bér, semmit sem ér.

Ezért érdemes volt tanulni,

éjszakákat fennmaradni.

 

Tudni az igeidőket, szintaxist

Miskolcon fizetni a taxist,

hogy az egyetemre vigyen.

Szigorlatod jegyre kerekedjen.

 

Kinek van igaza? – a gyereknek,

aki nem érti mire való az információ

és csak egy dolgon jár az esze,

hogy legyen végre vakáció.

 

A szülőnek, aki lenézi béred,

irígy, hogy kávézol órák közt

Leteszed a lantot, panaszkodsz, s kéred

az emelést,  pihenést, hogy virágaid öntözd.

 

Vagy neked van igazad, ki száraz fájósra

beszéled torkod naponta, neveled azt,

aki nem kér belőle, felesel, mulaszt

várja, hogy csengessen végre  az óra.

 

Mire jó a tanítás, tanulás,

ha kín mindhárom félnek.

A diákok a rossz jegytől félnek,

mi attól, hogy lesz ordibálás.

 

Jobb lenne, ha nem kéne tanulni, tanítani.

Csak a stressz jár vele. Az iskolába menés

szülői, beírás kell a nyavalyának. Jobban

járnak, akik kimaradnak belőle.

 

A szülő mondja meg mi legyen a gyerekből, 

és ha vele pöröl, majd elgondolkodik, hogy

szükség van-e pihenésre. Nézze le magát

fizessen magának zsebpénzt.

 

Mindenki jól járna, ha a tanár

kikerülne a munkakörökből.

A diák is megszűnne. Helyette

lenne gyerek és felnőtt.