Oldal kiválasztása

Időről időre úgy alakul az életem, hogy váratlan meglepetések érnek. Tegnap ki akartam menni a szőlőbe, hogy elkezdjem a metszést, erre megadta magát a másfél hónapos mélykút szivattyú. Idén a harmadik. Sajnos a mai drága termékek még a garancia lejártáig sem bírják. Vettem egy másik típust, egyhavi fizetésembe fájt, de amikor kicsomagoltam, látszott rajta, hogy olcsó olasz bádogból készült. Már a felfüggesztési rész sem tömör (a régi rézből készült), hanem csak a saját anyagából hajlított bádog fül. Remélem azért tovább tart majd, mint az elődje.

Mindenesetre a szerelős esetből egy tanulságot levontam: nem érdemes tervezni, úgyis az adott helyzetnek kell megfelelni.

Tanári pályám kezdetén azok voltak a legjobb óráim, amelyeket óraterv nélkül, improvizatíve tartottam. Akkor mindig mosolyogva jöttek ki a diákok, mert kihasználtam a helyzetkomikumot és végigpoénkodtam az órát. Így játszva, nevetve tanultak, én meg jól éreztem magam.

Manapság jobbszeretem, ha nem történnek váratlan helyzetek, terveznék én, de lám az élet megviccel. Szerencsére a víz folyik a csapból, és ez a lényeg. Nem is gondolná az ember, hogy ez a hétköznapi dolog, mint a víz, mennyire nagy érték. Pedig nagyszüleink idejében még kevés helyen volt vezetékes víz, faluhelyen hordták a kútról. Elég volt heti egyszer fürödni, akkor is a legkoszosabb, a családfő kezdte, utána jött az anya, végül a gyerekek. 

Visszakanyarodva a tervezésre. Nekem eddig az jött be a  legjobban, ha volt a fejemben egy elgondolás arról, mit lenne jó aznap megvalósítani, és aztán lesz, ami lesz. A nap nagy részét képlékenyre hagytam. Ha sikerült megvalósítani az alap szándékomat, örültem, a többi dologért pedig igyekeztem hálás lenni. Persze a bosszúság közepén kevésbé jön a hála, de idén már ez is csurran-cseppen. Tegnap például jó volt felnézni a köd borította égre, és megköszönni, hogy van vizünk. Ha nem trevezel, de megoldasz dolgokat, könnyebb örülni, megbecsülni, ami van.