Oldal kiválasztása

Éppen húslevest főzök, és eljött az ideje, hogy leszedjem a habot. Neki is estem, de még mindig nem tudom megoldani, hogy ne jöjjön ki az apróra vágott zöldség a habbal együtt. Persze, ha én pucolom a répát, zöldséget más a helyzet, de ma lusta, gyors leves lesz – fagyasztottból.

A hab kapcsán eszébe jut az embernek, hogy vannak jó és rossz habok, de főleg jók. A szappanhab, a tejszínhab, a tojáshab mind-mind jó élményekkel párosulnak. Főleg a testnedvekkel azonosítható habok undik, mint például a cifra.

Vajon honnan jött a mondás, hogy ne habozz? Valaki addig gondolkodott, míg hab jött a szájából? Vagy beleizzadt? Vagy esetleg szappanozás közben a buborékokat pukkantgatta, és úgy próbált eldönteni valamit?

Sokszor döntök gyorsan. Amíg lehet felmérem a helyzetet, aztán választok. Most a zsebbe nyúlás mellett döntöttem. Korrodálódtak a téli lemez felnieim az autón. Így nem lehet használni őket. Hajszálrepedések, két milliméteres rozsda réteg borítja. Vesződtem vele vagy két órát, rozsdamaróztam, de a fém így már túl vékony. Újat kell venni, nincs mese. Régebben nem tökörésztem volna a megmentéssel, csak ránézek és tudom, hogy menthetetlen, de manapság amit lehet inkább megpróbálom helyrehozni. Ezeket a felniket nem érdemes. 

De mással is vagyunk így: igen vagy nem, marad vagy megy. Ha a döntéssel időzünk elmúlik a pillanat. Hát ne habozzunk! De két dolog még egy ideig kézben tartható, nem kell egyből elengedni az egyiket. Bennem most nincs rossz érzés, hogy az ingyen helyett egy költséges megoldás lesz, mert az életünk többet ér. Ha azt kell eldöntenünk, hogy egy ember menjen-e vagy maradjon, barát vagy idegen, az sem sokban különbözik. Barátként kell kezelni, az első nehézségig. Ha nem hajlandó segíteni, ha nem fektet energiát a kapcsolatba, idegen. Sok ismerősöm van, kevés barátom. Az ismerősök egy idő után a feledés homályába merülnek. A Fb-on nézegettem kik is vannak az ezerötszázban, hát párszázra alig emlékszem. Meg kell tanulni emberként tisztelni mindenkit, és megbecsülni azt a párat, akik szólnak hozzánk, tesznek értünk, a többiek emlékké válnak, majd ismeretlenné. Barátokért ne habozz cselekedni, idegenekért meg a helyzet dönti el mozdítanod kell-e a kisujjadat vagy sem.