Oldal kiválasztása

Először is boldog névnapot minden Katának, Katinak, Katinkának és Katalinnak! Ma szürke-lassan indult a reggel. Az óra ébresztett 5.40-kor, de még nem akaródzott kimásznom az ágyból. Adtam még magamnak fél óra szundi időt. Ilyenkor repülnek a gondolataim. Most végigszaladtam az utolsó öt évemen. Bárányszeg, Hernádnémeti, Tiszaújváros, Kesznyéten. A narancssárga hófogók az út szélén, a kavargó fekete vetési varjak, a kidőlt jegenyefa a Tisza partján, a hópihék. Ilyenkor gyakran fordul téliesre az idő.

Most sincs másképp – deres a föld és kopog. Ezek szerint karácsony majd locsogni fog. Bár eddig nemigazán mutatta magát a tél, lehet berittyent kicsit. Nem bánnám. Van aminek helye és ideje van. Inkább most, mint márciusban vagy áprilisban.

Nagyon szerettem így télvíz idején végigmeni a Tiszadob – Tiszaújváros közötti gáton. A gatyás ölyvek ilyenkorra már megérkeztek, és párszáz méterenként elrúgta magát egy-kettő. Az őzek a folyó oldalán haboztak, hogy utolsó pillanatban átvágjanak-e előttem.Aztán vagy jöttek, vagy nem. A fácánok előszeretettel repültek át a kocsi előtt. Egyszer egyet meg is billentettem röptében, ki is szálltam, hátha lakoma pottyant volna az ölembe, de a fácán már sehol sem volt. Tovaszállt az erdőbe. Ilyenkor a szürkeségben békés a táj, és kíváncsian türelmesek az állatok. Sokan kukkantanak be hozzánk, hátha csurran-cseppen nekik valami. Ma reggel a lovaim is puszilkodós kedvükben voltak. Bogár a kis fekete póni kezdte, Moha a kisló, barátja nyálas puszi-helyére dobta az övéit, Csillag meg nemes egyszerűséggel szájon csókolt. Beterítette a fél arcomat húsos ajkaival. 

Ilyen kényeztetések után jól indult a reggel. Hamar beértem a munkahelyemre, sokan kedvesen fogadtak, mert már két hete nem láttuk egymást. Mindenkinek volt egy jó szava, kérdése. “Hogy vagytok? Van vizetek?”

Jól esik a törődés. Igyekszem viszonozni  majd.