Oldal kiválasztása

Tavaly karácsony körül eljutottam egy olyan tudatállapotba, hogy azt képzeltem mind angyalok vagyunk. A Föld az a hely, ahol minden angyal lakozik, és a hajléktalantól a kollégáimig mindannyian angyalkák, én is az vagyok. Ezen a ponton megszűnt az alvásigényem, és minden fájdalmam, bajom elmúlt. Jó érzés volt. Persze amikor végre jól kialudtam magam, visszacsöppentem a szürke hétköznapokba, és minden nyavalyám előjött, ráadásul ott várt a rengeteg teendőm is, amik maguktól nem csinálódtak meg.

Ezen a héten tényleg találkoztam pár angyallal. Most nincs semmi bajom, csak olyan jó emberekkel hozott össze a sors, akik kihúztak a bajból, és megtapasztalhattam, hogy jé, így is lehet. 

Sajnos bevásároltam rengeteg pénzért pár új lemezfelnit az autómra, amik nem passzoltak, szóval küldhettem őket vissza. Ráadásul arra a felnire vettem egy pár új gumit is – Tesco gazdaságosat, de amúgy egész jókat. A gumikról a blokkot sikerült kikukáznom, mert persze nem tettem el, de a taknyos zsebkendők között ott lapult gyűrötten. Beindult bennem a lelkiismeret, hogy így nem adhatom oda, még a végén elkapnak tőle valami betegséget, szóval nekiálltam a vasalóval, hogy ne legyen gyűrött, se bacilusos. Azt viszont nem tudtam, hogy az új blokkok már hőpapíron vannak, erre abból jöttem rá, hogy megfeketedett.

Én ezen lesápadtam, adtam magamnak két taslit, hogy ilyen hülye nem lehetek, de legalább tiszta volt a lelkiismeretem. Miután megmutattam Rékának, és felvilágosított, hogy ez hőpapír, összeszedtem a cókmókokat, és irány a vevőszolgálat. Elmondtam őszintén mi a helyzet, nem csesztek le, nagyon kedves volt a hölgy. Kikereste az végösszeg alapján, mert az nagyjából olvasható volt. Kinyomtatta és visszaadta a pénzt. Hálásan megköszöntem, és ő csak kedvesen mosolygott. Egy angyal. 

Ma egy szőlőmunkás csapattal hozott össze a sors, akiknek a vezetője a második. Dolgoznak, mint a kisangyalok. Egy nap alatt megcsináltak annyit, mint én két hónap alatt tudnék. Szerények, rendesek. csak annyit mondott Tamás, a vezetőjük, hogy ez a szőlő egy kicsit nagyon rossz állapotban van, de, hogy ne keserítsen, még egyszer megismételte, hogy egy kicsit.

Miközben írogattam, csörgött a telefon. Az ügyintéző hívott, akivel délelőtt beszéltem a bérelt szőlő kapcsán, hogy a középkorban az ilyen boszorkányféléket, mint én megégették. Amire azt mondta délelőtt, hogy napokon belül meglesz, ma hozták át hozzá aláírva, úgyhogy ez is egyenesbe került. Lám, lám az őrangyalok szépen mindent elintéznek, nekem csak el kell fogadnom, hogy amikor meg kell oldódni valaminek, rájuk számíthatok.