Oldal kiválasztása

Még gyerekként kerültem bele a segítő szakmába. Munkavállalási tanácsadóként dolgoztam Gödöllőn. Emlékszem elég volt ránéznem a klienseimre, és jött belőlük minden. Azt szerették bennem, hogy öt alkalom alatt rendbe raktam őket, és nem jártak hozzám évekig. Miért hagytam abba, ha ennyire jó volt? Besokalltam. Túlságosan átvettem bizonyos problémákat, és nem tudtam mit kezdeni vele. Gyerek voltam, főiskola után, ahogy kiesik az ember az iskolapadból, még tanonc kéne legyen valaki mellett, ez kimaradt. Azért hoztam szóba már kétszer is, hogy nem voltam még felnőtt, mert időnként eszembe jut, miket éreznek át a gyermekeink. A gondolat, az érzés szabadon száll, nincs fal, ami megakadályozná őket. Két mumus téma volt tanácsadó koromban: az öngyilkosság és a szerelem. Ez a két mocsok dolog olyan gyakran szóba került, hogy teljesen elment tőlük a kedvem. Nem is gondolná az ember, hogy a felnőtteket mennyire foglalkoztatja ez a két dolog. A baj számomra inkább az volt, amikor pályaválasztási tanácsadásra jöttek kisdiákok, és az ő szájukból jött elő, főleg az első téma. Akkoriban még nem tudtam, hogy ami a karrierem végét jelentette, mármint, hogy besokalltam az emberi gondoktól, ugyanúgy igaz a gyerekekre is. A gyerekek öngyilkos gondolatai elsősorban a szülők éjjelente dédelgetett sötét gondolataiból fakadnak, amik ugyanúgy átmennek, mint a náthavírus. Ugyanez van a szerelemmel is. Ha a szülő máshol élné ki romantikus érzéseit, és otthon hisztis, a gyerekek, mint igaz tükrök hisztisek lesznek, és nem érzik jól magukat otthon.

Emlékszem huszonöt éves koromban volt egy ötéves kislány tanítványom. Ő mindig férfiszagot érzett a fürdőszobában, és ezen kattogott angolórán, miközben én megpróbáltam neki megtanítani a színeket. A gyerekek a szüleik lakmuszpapírjai. Rajtuk látszik meg, hogy otthon minden rendben van-e vagy nincs. Karácsony közeledik, az elvágyódás, szerelem, öngyilkos gondolatok, magány és mellékesen a Kis Jézus születésének ünnepe. Egy igazi családi ünnep. Jó lenne rendet tenni, és nem a szobákban, hanem a gondolatok között, hogy a gyerekek ne kapjanak a fa alá a mi mocskunkból. Nem érdemlik meg. Védtelenek, hisz nyitva vannak még a csakráik, nem tehetnek róla, gyerekek.