Oldal kiválasztása

Pakoltam, s most ülök

fülemben szól a dal

Háttal a falnak csücsülök

párnán keresztül melegít a fal

Várok, a percek telnek

ujjaim felenek

ők mondják meg

meddig pihenjek.

Várom a karácsonyt

mert együtt lesz a család

játszunk, énekelünk,

és ír majd néhány barát.

Várom az estét,

hogy hallgassak zenét.

Várom a reggelt, hogy

megsimogassam lovam fejét.

Régen utáltam várni,

mára megenyhültem.

Mindig van mit találni,

mivel elfoglalom kezem.

A várakozás az élet maga,

várjuk, hogy mindenki érjen haza.

Várjuk a munkát, 

ha otthon nem vár senki. 

Várjuk a végét,

míg elmegy mindenki.

Az élet egy börtön

a várakozás a rács.

az tart biztonságban,

édes, mint a tejes kalács.

Várni jó, mert van mit,

ma a karácsonyt,

lányt, fiút és nagyit.

Apóst, sógorokat,

hogy nevessünk nagyokat.

Holnap a kirándulást,

holnapután az új évet,

vajon lesz belőle új élet?

Az új munkát, új barátokat

várom az ismeretlen feladatokat.

Várom magam, hogy odaérjek,

hol gondolatom van.

Betérjek önmagamba,

és felköszöntesm magam.