Oldal kiválasztása

Év végével eljött az ideje egy összefoglalónak, köszönetnek, zárásnak, és kérésnek az új irányába. Idén megtanultam együttélni a negyvenévesek kiváltságával, miszerint gyógyszert kell szednem, hogy közel ugyanazt meg tudjam tenni, mint előtte. Nagyon nehéz volt eleinte, mert lelassultam, nem volt energiám és ez elszomorított. Szép lassan kezdtem belejönni, hogy így is normálisan lehet élni. Volt pár próbálkozásom, hogy letegyem, mert megy az nekem nélküle is. A leghosszabb közel három hét volt. Nem volt az igazi. Ingadozott a vérnyomásom, zúgott a fülem, beláttam, hogy a gyógyszer immár életem része. Hogy meddig lesz rá szükségem, majd az orvos megmondja. Mindenesetre rájöttem, hogy mennyire fontos az egészség. Ezért a jövő évre minden szerettemnek és jómagamnak egészséget kérek elsősorban. Összességében nyugodt évem volt. Hál Istennek nem történt semmi olyan váratlan esemény, ami miatt kétségne kellett esni. Nyugalmat kérek a következő évre is. A nagyvilágban sok aggasztó esemény folyik. Az orosz-ukrán konfliktusra gondolok elsősorban. A rémhír média felhangosította a reszkessetek gombját. Idén béke volt, bárcsak jövőre is az lenne. Sok szeretetet kaptam itthon és a munkahelyemen, és ez mindig nagyon jólesett. Szeretetet kérek jövőre is mindenkinek, aki lélekben hozzám tartozik. Általában boldog új évet szoktunk kívánni egymásnak. Hogy ez mit jelent – anyagi javakat, szerelmet, áldást, sikert -, kiki döntse el magában. Boldogságot kívánok mindenkinek, aki hozzám tartozik. Köszönöm az életet! Szálljon áldás mindenkire!